Ki vagyok Én?

-Vajon kislány vagy kisfiúnk lesz?-Kérdezte boldogan Rioto.

-Én kislánynak érzem.-Mondta mosolyogva Misa.

-Ha lány lesz...legyen a neve Kumiko.

-Örök szépség.-Mosolygott Misa majd hirtelen összeesett.

-MISA! MISA!-Aggódva kiabált a fiatal nőre, majd Misa hirelen felorditott.-Misa!

-Elindult!-Mondta lihegve a nő.

-Ah, hivok segitséget! Mindjárt jövök!

A fiú sietett amennyire csak tudott, nővéréhez futott hisz szülész nő volt.

-MAI!-Rontott be.

-Jézus de megijesztettél! Mi az?

-Elkezdődött! Misa szül!

-Oh, Uram Atyám, már is induljunk!

Mire visszaértek Misa a földön feküdt holtan a baba pedig sehol.

-M-Misa...-A fiú ijedten nézte a holttestet.

-M....meg....meghalt.....-Mai döbbenten nézett maga elé majd hirtelen megszólalt.-Nem szabad a szomorúság a hatalmába keritsen! Fel kel vágjuk a hasát, hogy a baba megmeneküljön!..RIOTO!

-...

-RIOTO!

-Rendben...

*Negyed óra múlva*

-Kislány...de...a bőre nagyon fehér, haja fekete szinű, szeme is fekete és a fején......szarv van....Ő....

-Tündér...-Mondta sóhajtva a kisirt szemű Rioto.

-Át kell vinni a tündérek világába, Eldaryaába.

-Ú-Úgy érted tegyem át a gyerekem a gombakörön? Hisz még csak most jött világra...

-Igen, de ha az emberek meglátják...

-Huh...rendben....megyek...

-Megyek veled!

-Nem kell....nem muszáj...

-Biztos?

-Igen...

----ELDARYA----

*Yüko szemszöge*

Esti sétára készültem mikor az erdő felől egy baba sirása zavarta meg fülemet. Anyai ösztöneim miatt egyből a hang irányába rohantam majd egy kisbabát pillantottam meg a földön.

-Oh te szegény baba! Mit keresel te itt?-Felvettem karjaimba majd siettem a betegszobába ahhol Erion volt.

-Miben segithetek Yü.....oh, egy baba?

-Az erdőben találtam rá, kérlek vizsgáld át!

-Yükoooo!-Rohant be Liana.

-Mond Liana!

-A kristály! Megjelent az Orákulum! Azt mondta "Itt van!"

-Micsoda? Ki van itt?-Ránéztem a babára majd megszólaltam hosszas idő után.

-Lehet erre a babára értette.

-Oh, egy baba?-Kérdezte Liana majd közelebb lépett hozzá.-Nem rég születhetett!

-Igen...Ki lehetett ilyen szivtelen hogy csak igy kirakta ezt az árvát?

-Ki fogja örökbefogadni? Hisz szülő nélkül nem maradhat!-Mondta Erion.

-Igaz...-Tanakodtam.-Majd én gondjaimba veszem! Az Én drága Miikommal biztos nagyon jó barátok lesznek majd nagyobb korukba.

-Bizonyára igy van!-Mondta Liana.

-És bizonyára a többi csöppségnek is!-Mondta Erion, kezében az ikrekkel, Ewelinnel és Ezarellel.
*10 év múlva*

-Yüko! Támadnak!-Rohant be Liana a Kristályterembe.

-Már is?! Menjünk! Készitsd a harcosokat, nem lesz könnyű a harc!

-Anya...-Szipogott Misa.

-Ne félj kicsikém, megvédelek! Maradj a többiekkel!

-Nyugi Misa! Anya és a többiek is nagyon erősek!-Nyugtatta Miiko.

-Igen, de mi van ha egy fekete lovagos besurran ide?

-Akkor majd Én elbánok vele Valkyonnal és Nevrával!

-Hé engem miért hagytál ki?!-Mondta Ezarel morcosan.

-Te lennél a szárnysegédünk, valami égető szert ráöntenél, úgy is jó vagy alkimiából.

-Igaz-igaz!-Vigyorgott.

*Misa szemszöge*

Nagyon féltettem a kint harcoló tündéreket, hisz szinte mindegyik meghal az Orákulum védelmezése alatt. A fekete lovagosok ijesztőek és erősek voltak. Féltettem anyát és a többieket. Bár a többiek vidámak voltak legbelül Ők is féltek és aggódtak.

                      (Fekete lovagos)

A "királyuk" a hatalmas Démon Nagyúr volt, Sielt.

Nagyon veszélyes!

...

Órák óta vagyunk a pincébe elbújva, mig nem csak Anya jött be véresen. Alig állt a lábán...

-ANYA!-Kiabáltuk egyszerre Miikoval majd oda rohantunk hozzá.

-Gyöz....tünk......-Majd össze esett.

-Anya! Anya ébredj!-Mondtam sirva. Miiko ledermedve nézett maga elé. 

Szomorúak voltunk hetekig. Mindenkinek oda veszett a harcba a szüleje...A hatalmas gárda vezérek...Azóta Miikot kiáltották ki a Szikrázó gárda vezérének. Én is abba a gárdába tartoztam. Ezarel az Abszint gárda vezére lett. Nevra az Árnyék gárdának, Valkyon pedig az Obszidiánnak. Miiko meg kapta Anyánk kalitkás botját. Szárnysegédje a kicsit idősebb Jamon lett. Keró és Ykhar pedig a könyvtárba lettek beosztva, Ők végezték a papir munkát....Mindössze 10 évesek voltunk, komolytalanok, igy a nagyobbak segitették mindennapjainkat. Mára már 17 évesek lettünk. 7 év telt el azóta.

-Szia Ezi!-Köszöntem a Kristályterembe belépő elfnek.

-Hali Misa! Miiko?

-El ment a szomszéd faluba, addig Én ügyelek.

-Értem.

-Átadhatom az üzenetet neki ha akarod. Gondolom mondani akartál valamit neki.

-Oh, igen....Egy ember.

-Oh, már megint? Ő a 3. ebben a hónapban...Csináltasd meg vele a tesztet.

-De hisz látszik rajta hogy ember.

-Valkyon is úgy néz ki.

-Igazad van. Rendben. Tudnál rá vigyázni?

-Persze, de hol van?

-Ykhar próbálja szóra birni de nem beszél.

-Oh...hát igy kicsit nehéz lesz kideriteni honnan jött, miféle szerzet...

-Na igen, de mindegy, hátha neked sikerül.

-Remélem...

*Könyvtárban*

-Figyelj kérlek, légyszives mond el, hogyan kerültél ide? Nyugodj meg nem bántalak!-Ykhar a lányt kérelte aki a lesütött szemmel bámulta a földet.-Oh Misa! Jó, hogy jössz! Hátha te szóra tudod birni!

-Haaaaaa Kumiko!!-Csodálkozott az ember lány rám.

-K-Kumiko?? Én? Oh neem Én Misa vagyok, ez valami félreértés.

-N-Nem! A te neved Kumiko! Édesanyád hivták úgy hogy Misa!

-Nem, az Anyámat úgy hivták, hogy Yüko...

-Tévedésben vagy! Téged egy Misa nevű nő szült meg! Csak sajnos belehalt a szülésbe szegény...Gyönyörű unikornis szarvval, fekete hajjal és fekete szemmel jöttél a világra, de Apád Rioto egy boszorkánykörön keresztül eljuttatott ide! Ha ott maradtál volna a Földön akkor az teljes káosz lett volna...lehet megöltek volna!

-M-Mi?-Oda néztem Ykharhoz de Ő sem értette.

-Igazat beszélek!

-H-Honnan szedted ezt?

-Az apukád Rioto bevallotta a rendőrségnek.

-Rendőr.....Micsoda?

-Az Én világomban ők őrzik a rendet.

-Oh.

-Mikor át küldött ebbe a világba, azután a rendőrségnek el mondott mindent. Persze Ők nem hittek ebben a világban és letartóztatták azzal a váddal, hogy drogozott, megölte feleségét és gyermeküket el rejtette valahol, azt is mondták hogy lehet megölt téged! De Én hittem ebben a világban! Ezért is átjöttem ide a boszorkánykörön és megnéztem, hogy hogy vagy, De látom nagyszerűen. Ennek örülök!

-É...Én....Én ezt nem értem!-Könnyes szemekkel kirohantam a könyvtárból majd rohantam a szobámba de valakibe belerohantam.

-Misa, jól vagy?-Ezarel volt az. Úgy éreztem el kell neki mondjak mindent. Átöleltem majd sirva elmondtam mindent.

-Ezarel...K...Ki vagyok Én?....Ember vagy tündér?......

-Cssss...Nyugodj meg, még jó hogy tündér! Ez az ember lány biztos csak badarságokat magyaráz! Te ide tartozol hozzánk!-Jól estek Ezarelnek nyugtató szavai. Nem gondoltam volna hogy ez a vicces és arogáns elf ilyen együttérző és cuki is tud lenni.-Menjünk a szobádba, pihenj egy kicsit. Addig elvégeztetem a tesztet, bár kétlem hogy lenne tündér származása. Rendben?

-Oké...

-Na akkor Én megyek is.

-Ezarel!

-Mond?

-Köszönöm!

-Nincs mit!-Mondta mosolyogva majd kiment.

Miközben pihentem a Rowtsya-m oda bújt hozzám majd elaludt az ölemben. Édes volt és egyben megnyugtató. Bár még mindig gondolkodtam a lány szavain...Vajon honnan szedte ezeket? Igaz lenne vagy csak hazugság? Olyannyira belemerültem gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy Ezarel be jött.
-Misa?
-Oh, bocsi csak gondolkodtam...igen?
-Kiderült az eredmény.
-Oh, és?
-Tündér származása is van...
-Oh, akkor ez azt jelenti, hogy...?
-Igen, itt kell maradnia...
-Hmmm, és kiderült már hogy milyen tündérfajba tartozik?
-Nem, még nem. De Keró elvégezteti vele a teszteket.
-Rendben. Itt akar amúgy maradni egyáltalán?
-Mivel nagyon rajong irántad ezért igen.
-Hpfff....-Sóhajtottam.-Nem lenne ellenem ha leszálna rólam ez a hazug!
-Nos ennek Én is örülnék, nem szeretném ha minden hülyeséget hazudozna az Én legjobb barátomnak!-Mondta mosolyogva majd leült mellém. Kicsit elpirultam a kijelentéséért de ezt már meg szoktam, hogy velem ilyen kedves. Be kell valjam Én kiskorom óta érzékenyebb voltam a szokásosnál ezért szinte mindenki úgy kezel mint egy gyereket. Ezarel nem nézett gyereknek, viszont kedvesebben beszélt mint mással. Rá inkább az arogáns szó ragadt rá a menedéken, de Én még nem tapasztaltam, hogy velem egyszer is lett volna olyan....Mikor Ezarel ki ment a szobámból, a könyvtárba vettem az irányt. A lány már nem volt ott csak Keró és Ykhar pakolták a könyveket.
-Kopp-kopp.-Léptem be az ajtón.
-Misa!-Rohant hozzá, Ykhar.-Jobban vagy?
-Igen. Ezarel megvigasztalt. Mik az eredmények?
-Az Abszint gárdába fog tartozni. És egy Bekola-t kapott.
-Abszint....? Most mennem kell.-Mondtam majd rohantam az alkimia laborba.
-Ezarel!-Rontottam be.
-Misa? Mi a gond?
-Ide....
-?
-Az Abszint gárda tagja lett....
-Mi?-Állt fel az asztaltól majd oda jött hozzám.
-Vigyáznál a laborra egy kicsit?
-Persze, de...-Ezarel már ment is a könyvtárba.
*Ezarel szemszöge*
-Keró!
-Mond Eza....
-Mit jelentsen hogy a lány az Én gárdámba fog járni?
-Az ered....
-Végeztesd el vele megint! És most lehetőleg NE az Abszint jöjjön ki! Rendben?
-Rendben.
-Köszönöm. Nem szeretném, hogy ilyen hazugok legyenek a gárdám tagjai!
-Hazudozók?-Kérdezte a hátam mögül a lány.
-Áh itt is van!-Mondtam lenézően.-Misa-ért teddmeg Keró! Nem szeretném ha úgy jönne be az Alkimia laborba hogy ez ott van.
-Értettem. Nos Emilia, gyere belljebb. El kell végeztessük veled újra a tesztet, elrontottam, nem az Abszintba fogsz járni.
*Misa szemszöge*
-Nem fog az Abszintba járni.-Mondta Ezarel, aki ép most jött be a laborba.
-Hogy-hogy?
-Megmondtam Kerónak, hogy végeztesse el vel újra. Nem szeretném ha úgy jönnél be ide, hogy itt van az a hazug!
-Ez rendes tőled...-Mondtam mosolyogva.
-Amúgy se kellenek kétbalkezesek ide.
-Misa!-Rohant be Miiko.
-Mond?
-Ki az az ember lány a könyvtárban?
Mindent ekmeséltem neki.
-Vagy úgy....szóval ilyeneket állit az Én drága húgomról!-Mondta dühösen.-Megyek és meg mondom neki a magamét!-Mondta majd sietett is dühösen.
-Szerencsétlen lány. Sajnálom!-Mondta nem érdeklő hangon.
-Nem is tudja milyen veszélyes az Én nővérem!
-Még nem.-Mondta mosolyogva.