Egy jó barát?

*Emilia szemszöge*

Végül nem az Abszintba kerültem hanem az Obszidiánba. Pedig nem is szeretem a fegyvereket...Na mindegy. Megyek inkább megkeresem Kumiko-t!

*Misa szemszöge*
Lassan sétáltam a cseresznyefánál, a szél lágyan lobogtatta hosszú fekete hajam. Sok familiáris volt ma itt. A kicsik játszadoztak, amire én elmosolyodtam.

Felnőtt familiárist nem igen láttam, Ők nem szerettek itt lenni. Inkább a Zene kertjében pihengettek.
-Kumiko!-Kiáltott a lány hozzám.
-Megmondtam, hogy nem Kumiko vagyok hanem Misa!
-De hisz....
-NEM! Ne hazudj nekem tovább! Én Misa vagyok! Kész, ennyi!-Mondta dühösen majd ott hagyva a lányt elmentem inkább a Kristályterembe Miiko-hoz. Útközbe visszapillantottam a lányra aki szomorúan nézett maga elé.

Biztos nagyon goromba voltam vele...De hisz Ő hazudik...ha nem hazudna talán még barátok is lehetnénk...

Már a Központi pavilonnál jártam mikor egyszer csak egy sikoltást hallottam meg a cseresznyefától. Rohantam vissza amilyen gyorsan csak tudtam. Mikor visszaértem Emilia már sehol se volt. Csak egy lila ijjedt szellemet pillantottam meg.

-T-te? Hol van a lány??

-É-Én vagyok az....Emilia....Nem tudom mi történt...Egyszer csak nagy világosságot láttam...aztán....a szinem....a ruhám....minden megváltozott!

-Ki hatott a tündér létedre Eel környezete...Gyere menjünk el Ewliinhez. Megállapitsa a fajod és azt hogy mit csinálj igy meg mit nem.-Mondtam. Majd elindultam vele a betegszobába.

...

-Eweliin!

-Oh, Misa, miben segi....Ő ki?

-Emilia. Kihatott rá Eel környezete és "kijött" belőle a tündér vér.

-Oh, értem. Gyere foglalj helyet, megvizsgállak.-A lány leült a székra majd hosszas vizsgálgatás után Ewliin meg tudta állapitani a faját.-Nos...Te egy keverék vagy. Egyik szülőd Elf volt, a másik pedig egy Boszorkány szellem, ezért is van mögötted lila tüskebokor és köd körülötted. A nyakláncba a lelked van bezárva, ha az eltörik vagy megsemmisül, akkor meghalsz, ezért nagyon, de nagyon vigyázz rá! Táplálkozni nem kell neked, mivel nincs anyagcseréd, viszont igy nem lehetsz az Obszidián gárda tagja, mivel szinte semmit nem tudsz megfogni, főleg nem egy kardot. Muszáj az Árnyékba kerülnöd. Azt hiszem minden fontosat el mondtam. Mehetsz.

-Köszönöm, hogy ezeket elmondtad. 

-Nos, nekem ez a dolgom.-Mondta mosolyogva Ewliin majd be ment a szertárba.

-Nos...Ha akarod...Lóghatsz velem...-Mondtam halkan Emiliának majd kimentem a szobából. Gondoltam jót fog tenni neki egy kis friss levegő, ezért az erdőbe vettem az irányt. Útközben mikor már a kapunál jártunk, Nevrával találkoztunk.

-Oh, micsoda szép virágot láttam Én! 

-Nevra! Vissza is tértél a küldetésedről?-Kérdeztem vidáman. Szerettem Nevrát mint barát, nagyon jól el tudtam vele beszélgetni annak ellenére, hogy egy igazi szoknyapecér.

-Aha. Ki a barátnőd?-Mondta Emiliát figyelve.

-Ő itt Emilia. Tegnap érkezett a boszorkány körön keresztül. Ma hatott ki rá Eel környezete, igy most már látszik rajta a fajtája. Eddig tiszta emberi volt.

-Értem. Nos, örvendek a találkozásnak! Nevra vagyok!-Mondta kacéran majd adott a kezére egy puszit.

-Én is örvendek!-Mondta Emilia elpirulva.

-Melyik gárdába tartozol?

-Az Árnyékba.

-Oh.-Csodálkozott Nevra.-Az az Én gárdám. Én vagyok a gárda vezére, de ha nem bánjátok, most Én mennék is! Eléggé elfáradtam...Na de sziasztok hölgyeim!-Mondta mosolyogva majd el is ment.

-Jajj ez a Nevra! Egy igazi szoknyapecér!-Mondtam Emiliának aki a távolodó vámpirt figyelte.-Csak nem belészerettél?

-M-mi? D-Dehogy is!

...

Útközben ahogy az erdőben sétáltunk rengeteg familiárist találtunk. Emilia bekolája jópárat megpróbált elkapni de végül mindegyik elmenekült. A végére már megsajnáltam és mivel valentin nap volt fogtam neki egy Valuret-et.

-Köszönöm Ku....Misa!

-Szivesen!-Mondtam majd tovább sétáltunk. Egyre jobban megismertük egymást és bár mg mindig bennem volt kicsit a harag,a szivemben barátnak nyilvánitottam. Jobban belegondolva elég kedves és vicces és Ő nem kezel gyerekként attól függetlenül, hogy tudja hogy érzékeny vagyok...

-Emilia...Én...Sajnálom!

-Mit? 

-Hogy olyan goromba voltam...Csak Tudod...

-Én is sajnálom, hogy olyanokat mondtam mikor elősször megláttalak. Csak azt hittem, hogy amit mondok az igaz...De erről te tudnál bizonyára...

-Nos...Tegyünk fátylat a múltra!-Mondtam neki, majd oda nyújtottam felé a kezem, hogy kezet fogjunk.

-Rendben!-Mondta mosolyogva majd megráztuk kezünket és haza indultunk.

Már teljesen besötétedett. Gyalogoltunk haza fel, majd histelen a bokorból egy vöröslő szempárt pillantottam meg.

Ki vagyok Én?

-Vajon kislány vagy kisfiúnk lesz?-Kérdezte boldogan Rioto.

-Én kislánynak érzem.-Mondta mosolyogva Misa.

-Ha lány lesz...legyen a neve Kumiko.

-Örök szépség.-Mosolygott Misa majd hirtelen összeesett.

-MISA! MISA!-Aggódva kiabált a fiatal nőre, majd Misa hirelen felorditott.-Misa!

-Elindult!-Mondta lihegve a nő.

-Ah, hivok segitséget! Mindjárt jövök!

A fiú sietett amennyire csak tudott, nővéréhez futott hisz szülész nő volt.

-MAI!-Rontott be.

-Jézus de megijesztettél! Mi az?

-Elkezdődött! Misa szül!

-Oh, Uram Atyám, már is induljunk!

Mire visszaértek Misa a földön feküdt holtan a baba pedig sehol.

-M-Misa...-A fiú ijedten nézte a holttestet.

-M....meg....meghalt.....-Mai döbbenten nézett maga elé majd hirtelen megszólalt.-Nem szabad a szomorúság a hatalmába keritsen! Fel kel vágjuk a hasát, hogy a baba megmeneküljön!..RIOTO!

-...

-RIOTO!

-Rendben...

*Negyed óra múlva*

-Kislány...de...a bőre nagyon fehér, haja fekete szinű, szeme is fekete és a fején......szarv van....Ő....

-Tündér...-Mondta sóhajtva a kisirt szemű Rioto.

-Át kell vinni a tündérek világába, Eldaryaába.

-Ú-Úgy érted tegyem át a gyerekem a gombakörön? Hisz még csak most jött világra...

-Igen, de ha az emberek meglátják...

-Huh...rendben....megyek...

-Megyek veled!

-Nem kell....nem muszáj...

-Biztos?

-Igen...

----ELDARYA----

*Yüko szemszöge*

Esti sétára készültem mikor az erdő felől egy baba sirása zavarta meg fülemet. Anyai ösztöneim miatt egyből a hang irányába rohantam majd egy kisbabát pillantottam meg a földön.

-Oh te szegény baba! Mit keresel te itt?-Felvettem karjaimba majd siettem a betegszobába ahhol Erion volt.

-Miben segithetek Yü.....oh, egy baba?

-Az erdőben találtam rá, kérlek vizsgáld át!

-Yükoooo!-Rohant be Liana.

-Mond Liana!

-A kristály! Megjelent az Orákulum! Azt mondta "Itt van!"

-Micsoda? Ki van itt?-Ránéztem a babára majd megszólaltam hosszas idő után.

-Lehet erre a babára értette.

-Oh, egy baba?-Kérdezte Liana majd közelebb lépett hozzá.-Nem rég születhetett!

-Igen...Ki lehetett ilyen szivtelen hogy csak igy kirakta ezt az árvát?

-Ki fogja örökbefogadni? Hisz szülő nélkül nem maradhat!-Mondta Erion.

-Igaz...-Tanakodtam.-Majd én gondjaimba veszem! Az Én drága Miikommal biztos nagyon jó barátok lesznek majd nagyobb korukba.

-Bizonyára igy van!-Mondta Liana.

-És bizonyára a többi csöppségnek is!-Mondta Erion, kezében az ikrekkel, Ewelinnel és Ezarellel.
*10 év múlva*

-Yüko! Támadnak!-Rohant be Liana a Kristályterembe.

-Már is?! Menjünk! Készitsd a harcosokat, nem lesz könnyű a harc!

-Anya...-Szipogott Misa.

-Ne félj kicsikém, megvédelek! Maradj a többiekkel!

-Nyugi Misa! Anya és a többiek is nagyon erősek!-Nyugtatta Miiko.

-Igen, de mi van ha egy fekete lovagos besurran ide?

-Akkor majd Én elbánok vele Valkyonnal és Nevrával!

-Hé engem miért hagytál ki?!-Mondta Ezarel morcosan.

-Te lennél a szárnysegédünk, valami égető szert ráöntenél, úgy is jó vagy alkimiából.

-Igaz-igaz!-Vigyorgott.

*Misa szemszöge*

Nagyon féltettem a kint harcoló tündéreket, hisz szinte mindegyik meghal az Orákulum védelmezése alatt. A fekete lovagosok ijesztőek és erősek voltak. Féltettem anyát és a többieket. Bár a többiek vidámak voltak legbelül Ők is féltek és aggódtak.

                      (Fekete lovagos)

A "királyuk" a hatalmas Démon Nagyúr volt, Sielt.

Nagyon veszélyes!

...

Órák óta vagyunk a pincébe elbújva, mig nem csak Anya jött be véresen. Alig állt a lábán...

-ANYA!-Kiabáltuk egyszerre Miikoval majd oda rohantunk hozzá.

-Gyöz....tünk......-Majd össze esett.

-Anya! Anya ébredj!-Mondtam sirva. Miiko ledermedve nézett maga elé. 

Szomorúak voltunk hetekig. Mindenkinek oda veszett a harcba a szüleje...A hatalmas gárda vezérek...Azóta Miikot kiáltották ki a Szikrázó gárda vezérének. Én is abba a gárdába tartoztam. Ezarel az Abszint gárda vezére lett. Nevra az Árnyék gárdának, Valkyon pedig az Obszidiánnak. Miiko meg kapta Anyánk kalitkás botját. Szárnysegédje a kicsit idősebb Jamon lett. Keró és Ykhar pedig a könyvtárba lettek beosztva, Ők végezték a papir munkát....Mindössze 10 évesek voltunk, komolytalanok, igy a nagyobbak segitették mindennapjainkat. Mára már 17 évesek lettünk. 7 év telt el azóta.

-Szia Ezi!-Köszöntem a Kristályterembe belépő elfnek.

-Hali Misa! Miiko?

-El ment a szomszéd faluba, addig Én ügyelek.

-Értem.

-Átadhatom az üzenetet neki ha akarod. Gondolom mondani akartál valamit neki.

-Oh, igen....Egy ember.

-Oh, már megint? Ő a 3. ebben a hónapban...Csináltasd meg vele a tesztet.

-De hisz látszik rajta hogy ember.

-Valkyon is úgy néz ki.

-Igazad van. Rendben. Tudnál rá vigyázni?

-Persze, de hol van?

-Ykhar próbálja szóra birni de nem beszél.

-Oh...hát igy kicsit nehéz lesz kideriteni honnan jött, miféle szerzet...

-Na igen, de mindegy, hátha neked sikerül.

-Remélem...

*Könyvtárban*

-Figyelj kérlek, légyszives mond el, hogyan kerültél ide? Nyugodj meg nem bántalak!-Ykhar a lányt kérelte aki a lesütött szemmel bámulta a földet.-Oh Misa! Jó, hogy jössz! Hátha te szóra tudod birni!

-Haaaaaa Kumiko!!-Csodálkozott az ember lány rám.

-K-Kumiko?? Én? Oh neem Én Misa vagyok, ez valami félreértés.

-N-Nem! A te neved Kumiko! Édesanyád hivták úgy hogy Misa!

-Nem, az Anyámat úgy hivták, hogy Yüko...

-Tévedésben vagy! Téged egy Misa nevű nő szült meg! Csak sajnos belehalt a szülésbe szegény...Gyönyörű unikornis szarvval, fekete hajjal és fekete szemmel jöttél a világra, de Apád Rioto egy boszorkánykörön keresztül eljuttatott ide! Ha ott maradtál volna a Földön akkor az teljes káosz lett volna...lehet megöltek volna!

-M-Mi?-Oda néztem Ykharhoz de Ő sem értette.

-Igazat beszélek!

-H-Honnan szedted ezt?

-Az apukád Rioto bevallotta a rendőrségnek.

-Rendőr.....Micsoda?

-Az Én világomban ők őrzik a rendet.

-Oh.

-Mikor át küldött ebbe a világba, azután a rendőrségnek el mondott mindent. Persze Ők nem hittek ebben a világban és letartóztatták azzal a váddal, hogy drogozott, megölte feleségét és gyermeküket el rejtette valahol, azt is mondták hogy lehet megölt téged! De Én hittem ebben a világban! Ezért is átjöttem ide a boszorkánykörön és megnéztem, hogy hogy vagy, De látom nagyszerűen. Ennek örülök!

-É...Én....Én ezt nem értem!-Könnyes szemekkel kirohantam a könyvtárból majd rohantam a szobámba de valakibe belerohantam.

-Misa, jól vagy?-Ezarel volt az. Úgy éreztem el kell neki mondjak mindent. Átöleltem majd sirva elmondtam mindent.

-Ezarel...K...Ki vagyok Én?....Ember vagy tündér?......

-Cssss...Nyugodj meg, még jó hogy tündér! Ez az ember lány biztos csak badarságokat magyaráz! Te ide tartozol hozzánk!-Jól estek Ezarelnek nyugtató szavai. Nem gondoltam volna hogy ez a vicces és arogáns elf ilyen együttérző és cuki is tud lenni.-Menjünk a szobádba, pihenj egy kicsit. Addig elvégeztetem a tesztet, bár kétlem hogy lenne tündér származása. Rendben?

-Oké...

-Na akkor Én megyek is.

-Ezarel!

-Mond?

-Köszönöm!

-Nincs mit!-Mondta mosolyogva majd kiment.

Miközben pihentem a Rowtsya-m oda bújt hozzám majd elaludt az ölemben. Édes volt és egyben megnyugtató. Bár még mindig gondolkodtam a lány szavain...Vajon honnan szedte ezeket? Igaz lenne vagy csak hazugság? Olyannyira belemerültem gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy Ezarel be jött.
-Misa?
-Oh, bocsi csak gondolkodtam...igen?
-Kiderült az eredmény.
-Oh, és?
-Tündér származása is van...
-Oh, akkor ez azt jelenti, hogy...?
-Igen, itt kell maradnia...
-Hmmm, és kiderült már hogy milyen tündérfajba tartozik?
-Nem, még nem. De Keró elvégezteti vele a teszteket.
-Rendben. Itt akar amúgy maradni egyáltalán?
-Mivel nagyon rajong irántad ezért igen.
-Hpfff....-Sóhajtottam.-Nem lenne ellenem ha leszálna rólam ez a hazug!
-Nos ennek Én is örülnék, nem szeretném ha minden hülyeséget hazudozna az Én legjobb barátomnak!-Mondta mosolyogva majd leült mellém. Kicsit elpirultam a kijelentéséért de ezt már meg szoktam, hogy velem ilyen kedves. Be kell valjam Én kiskorom óta érzékenyebb voltam a szokásosnál ezért szinte mindenki úgy kezel mint egy gyereket. Ezarel nem nézett gyereknek, viszont kedvesebben beszélt mint mással. Rá inkább az arogáns szó ragadt rá a menedéken, de Én még nem tapasztaltam, hogy velem egyszer is lett volna olyan....Mikor Ezarel ki ment a szobámból, a könyvtárba vettem az irányt. A lány már nem volt ott csak Keró és Ykhar pakolták a könyveket.
-Kopp-kopp.-Léptem be az ajtón.
-Misa!-Rohant hozzá, Ykhar.-Jobban vagy?
-Igen. Ezarel megvigasztalt. Mik az eredmények?
-Az Abszint gárdába fog tartozni. És egy Bekola-t kapott.
-Abszint....? Most mennem kell.-Mondtam majd rohantam az alkimia laborba.
-Ezarel!-Rontottam be.
-Misa? Mi a gond?
-Ide....
-?
-Az Abszint gárda tagja lett....
-Mi?-Állt fel az asztaltól majd oda jött hozzám.
-Vigyáznál a laborra egy kicsit?
-Persze, de...-Ezarel már ment is a könyvtárba.
*Ezarel szemszöge*
-Keró!
-Mond Eza....
-Mit jelentsen hogy a lány az Én gárdámba fog járni?
-Az ered....
-Végeztesd el vele megint! És most lehetőleg NE az Abszint jöjjön ki! Rendben?
-Rendben.
-Köszönöm. Nem szeretném, hogy ilyen hazugok legyenek a gárdám tagjai!
-Hazudozók?-Kérdezte a hátam mögül a lány.
-Áh itt is van!-Mondtam lenézően.-Misa-ért teddmeg Keró! Nem szeretném ha úgy jönne be az Alkimia laborba hogy ez ott van.
-Értettem. Nos Emilia, gyere belljebb. El kell végeztessük veled újra a tesztet, elrontottam, nem az Abszintba fogsz járni.
*Misa szemszöge*
-Nem fog az Abszintba járni.-Mondta Ezarel, aki ép most jött be a laborba.
-Hogy-hogy?
-Megmondtam Kerónak, hogy végeztesse el vel újra. Nem szeretném ha úgy jönnél be ide, hogy itt van az a hazug!
-Ez rendes tőled...-Mondtam mosolyogva.
-Amúgy se kellenek kétbalkezesek ide.
-Misa!-Rohant be Miiko.
-Mond?
-Ki az az ember lány a könyvtárban?
Mindent ekmeséltem neki.
-Vagy úgy....szóval ilyeneket állit az Én drága húgomról!-Mondta dühösen.-Megyek és meg mondom neki a magamét!-Mondta majd sietett is dühösen.
-Szerencsétlen lány. Sajnálom!-Mondta nem érdeklő hangon.
-Nem is tudja milyen veszélyes az Én nővérem!
-Még nem.-Mondta mosolyogva.